okt 14

Az óvodai témákhoz kapcsolódva kirándulgattunk az ősszel.

kirandulas_a_farmon

Októberben, mielőtt az állatokról tanultunk volna, elmentünk Soroksárra, a Harmónia Házába.

libak

Itt a bemutatótanyán még szüretelhettünk is,

szureteltunk

sőt, ledarálhattuk, préselhettünk, és munkánk gyümölcseként meg is ihattuk a mustot.

must

Megtanultuk, hogy a csacsi előtt nem szaladgálunk felemelt kézzel, mert répának nézi az ujjunkat, valamint azt is, hogy a szőlőben érdemes becsukni a szánkat, nehogy egy méhecske belerepüljön.

Ezeket a fotókat a Harmónia Háza készítette.

okt 05

A múlt szombaton óvodánk először képviselte magát hivatalos rendezvényen. Gyerekeink ugyanis a Pillangó Óvoda színeiben indultak a Futafok versenyen, kerületünk híres, minden évben megrendezésre kerülő futóversenyén. Az ovis táv 500 méter volt, ami nem kevés ilyen apró lábaknak. A mozgássérült gyerekeink közül is elindultak ketten. Müller Milán lefutotta az 500 métert, Emhő Zakariás pedig kerekesszékkel tette meg a távot, úgy hogy magát hajtotta (szintén komoly teljesítmény egy óvodás gyermektől, 500 métert végighajtani). Mindkettőjüket a polgármester különdíjban részesített.

További indulóink:

  • Müller Ádám
  • Szűcs Janka
  • Szűcs Emília
  • Domokos Barnabás
  • Ujfalussy Margit

szüleikkel, a bátrabbak szülő nélkül futották le a távot. Mikor Gittit megdicsértem: “úgy futottál, mint egy nyúl”, kijavított: “inkább mint egy gepárd.” Hát igen, nem mindegy…

(Az esemény személyes vonatkozásáról a kerületi Városházi Híradó is megemlékezett, a lapszám 5. oldalán.)

okt 05

Elindult az óvoda, mögöttünk a szeptember. Huszonhárom gyermekkel indult az óvoda, melyből 5 mozgássérült, sajátos nevelésű igényű kisgyermek. A beszoktatás a vártnál is könnyedébben zajlott, a gyerekek jól érzik magukat a csoportban. Előfordul, hogy a reggeli búcsuzkodáskor egy-egy gyerek elszomorodik, de néhány perc múlva már vidáman játszik a barátaival. A reggeli búcsúzkodáshoz hozzátartozik, már-már szertartássá vált, hogy a hatalmas üvegablakon keresztül integetünk apának, anyának. A többesszám itt most valóban helytálló, mert az integető kisgyermekhez általában csatlakozik még három-négy gyerek, így minden szülőnek egy kisebb gyerekcsapat integet munkába indulásakor az ablakon keresztül. Ráadásul a csapathoz csatlakozni szokott Zsuzsi, vagy Andris a két görögteknősünk, akik szintén szeptemberben kezdték az óvodát, és pompás kis kuckójukból szemlélik az eseményeket az élősarokból.

Egy vegyes életkorú csoport mindig sok meglepetést rejt. Itt különösen sok múlik az egyes korcsoportok arányán, és hogy az azonos korú gyerekek jól kijönnek-e egymással, lesz-e mindenkinek barátja.   Nagy örömünk, hogy a gyerekek hamar barátokat találtak, és úgy tapasztaljuk, valóban “családként” működünk: a nagyok kedvesek a kisebbekkel sőt, sokszor “nevelik” őket, a kicsik pedig felnéznek a nagycsoportosokra. A mozgássérült gyermekek pedig az ép mozgású gyerekek szemében is teljes értékű tagjai a csoportnak. A gyerekek az első naptól fogva figyelnek egymásra, gyakran kérés nélkül odaviszik a bottal közlekedő gyereknek a botokat, vagy tányért annak aki nem tudná maga odavinni. A barátságok tekintetében pedig természetesen mit sem számít, hogy ki hogyan tud járni.