Az ”első” különleges az életünk minden területén: az első szerelem, az első gyerek, az első év a házasságban, az első lakás stb. Mi is egy ilyen ”első” élményt éltünk át, veletek közösen ebben az évben.
Ígértük, hogy nem lesz zökkenőmentes az indulás, sok türelemre és megértésre lesz szükségünk: megtartottuk a szavunkat. Köszönjük, hogy nem kritizálva, számonkérve, hanem segítve és sok pozitív visszajelzéssel, bátorítással voltatok felénk az első hónapokban. Aztán ahogy kialakult az óvoda jellege, iránya szakmai vonala, úgy ismerhettetek meg minket is egyre jobban, mi is titeket. Azt gondlom, hogy a célunkat, mi szerint a családra is az óvoda részeként tekintünk elértük: nagy örömünkre szívesen maradtatok a csoportban játszani délután, vagy akár az udvaron, hazamenetel előtt. Kirándulásainkon is, ha tehettétek részt vettetek.
Voltunk ősszel egy bemutatótanyán, szüreteltünk, a tűzoltóságon, karácsonykor bábelőadást néztünk, februárban mi mentünk színházba. Farsangkor nagy mulatságot tartottunk, aztán huszárbácsi jött hozzánk. Barniéknál, Gittiéknél tojást berzseltünk, Ildikó néni kertjében cseresznyét szedtünk. Közben meghívtuk a Mikulást, aki nagy örömmel el is jött, tartottunk karácsonyi ünnepséget, bemutatkoztunk fenntartónknak a Rózsakerti Baptista Közösségnek, rendeztünk Pillangó napot, ahol egy körben táncolt szülő, gyerek, óvónéni.
A kis herceg szavait idézve sikerült egymást megszelidíteni, kölcsönösen megajándékoztuk egymást a bizalommal. Gyakran megkerestetek akár családi, személyes problémákkal, megtiszteltetésnek vesszük, hogy beszélgethettünk róla, imádkozhattunk értetek. Éppen ezért nagyon nehéz azoktól búcsúznunk, akik ősszel már csak látogatóba jönnek vissza. Köszönjük, hogy a legdrágább kincseiteket bíztátok, bízzátok ránk, szeretnénk folyamatosan megújulni, fejlődni, hogy még inkább hozzáértően, naprakészen, bölcsességgel tudjunk velük foglalkozni.
